Messze Szombathelytől

A 2009-es szezon is elkezdődött. Igaz érdekes történésekkel. Alapban már egy sokkal közelebb, és nagyobb létszámú túráról kéne írnom. De nem így történt, méghozzá az időjárás miatt. Vagyis fogjuk arra, mint ahogy ezt tették a győri vezetők is. Csak pár szóban említsük ezt is meg. Történt, hogy az első idegenbeli mérkőzés helyszíne említett csapatnál lett volna. De kedden akkora hó esett, hogy szombatig nem tudták letakarítani a pályáról. Vagy nem is akarták? Mindenki döntse el magában, most már ez így történt. Ja, itt nem fejeződött be az eset, mert a keddre elhalasztott találkozót már tényleg nem lehetett lejátszani az újabb égi áldás miatt. A sors iróniája, hogy a pénteki és szombati második fordulót is el kellett halasztani a csapadék ezen formája miatt.
Na de vissza a túrához. Hivatalosan harmadik forduló, nekünk az első. Persze hol, ha nem Szombathelytől a legmesszebb eső helyszínen; Nyíregyházán. Sokat nem tudtunk szervezkedni. Pár őrült fanatikus jelezte csak részvételét. Így is lett, de szerintem az 50 főnyi különítmény szépnek mondható. A szokásos helyen gyülekeztünk, és indultunk el 4 autóval. Persze csak mi, mert voltak máshonnan indulók is. Igaz egy kis kitérőt kellett tennünk Pannonhalmára, ahova csak egy kocsival mentünk be, de ennek is volt ám története. Még szerencse, hogy létezik GPS, amely folyamatosan máshova akart vinni minket. Nem tudott becsapni, odajutottunk. Kis késéssel, de a többiek után iramodtunk, és Bábolnánál találkoztunk. Innen már közösen mentünk tovább, igaz néha a 100-as tempót is soknak mutatkozott, lévén valaki mindig lemaradt. Pestre beérve egy nagyon rövid pihenő. Itt megbeszéltük a következő, hosszabb megállásunk lehetséges helyszínét, majd az M3-as felé vettük az útirányt. Útközben ismerős buszok mellett hajtottunk el, igaz ezeken még nem ültünk, de a feliratok rajta a kispesti ultrákat rejtették el. 120 km-re Fővárosunktól már nagyon vártuk a következő benzinkutat.
Kiszállás után persze mindenki egyből végtagjait kezdte mozgatni, fejét tekergetni. Természetesen előkerültek az élet nagy dolgai, a politika, na és a foci is. Mindenki evett, ivott, jött a kihagyhatatlan kávé. A legkisebb helység sem volt üres, mindenki meglátogatta. Kis idő elteltével megjelentek a GWA tagjai is, egy 10 személyes kisbusszal. Többek felvetésére jött a nagy ötlet; várjuk be a kispestieket. Mentek is a telefonok a buszon utazóknak, akik igennel válaszoltak invitálásunkra. Már nagyon "izgultunk", mikor egy villogó rendőr autót láttunk meg. Na de hol? A pihenő bejáratát állta el. Na mi már sejtettük, nem lesz itt titkos, spontán találka. Jött az első busz, továbbot intettek neki. Engedelmeskedett. Jött a második, mely tovább gurult, majd az árok parton megállt. Rendőri felszólítás: NE ÁLLJON MEG!!! NE ÁLLJON MEG!!! NE NYISSA KI AZ AJTÓT!!! NE NYISSA KI AZ AJTÓT!!! Nagyot nevettünk, mikor teljesen az ellenkezőjét láttuk. Busz megáll, ajtó kinyit, 40 teljesen józan ultra le: irány a benzinkút, és a toalett. Nem maradt el az egymásnak való köszönés, bratyizás, sörözés. Kis idő elteltével minden jót kívántunk egymásnak, majd tovább álltunk; lévén messze van még az úti cél. Sok látnivaló nem volt, amerre néztünk pusztát láttunk. Ja, és belvizet. Az autópálya is teljesen ki volt használva; volt olyan 20 perc, mikor nem találkoztunk egyetlenegy járművel sem. Egyszer csak megjelent egy tábla: Nyíregyháza jobbra. Na végre, mindjárt ott vagyunk. Beérkezvén egy gyors város néző túrán vettünk részt. Háromnegyed kört leírva a városban odaértünk a pályához. Igaz másfél órával előbb. Megtaláltuk helyünket a szomszédos pizzériában.
Elkezdődött a meccs. A vendég szektor tagjai egyből éneklésre fogták. Lehet, hogy nem szurkoltuk le a hazaiakat, de jó volt a hangulat. Tanultunk szép új nótákat is. Mondjuk ez egyiket inkább nem írom le. Énekeltünk rég feledésbe merülteket is. Telt múlt az idő, sok esemény nem történt a pályán, ezért tovább szórakoztattuk magunkat. Nem játszottunk jól, nem biztos, hogy mi voltunk a veszélyesebbek. De egy biztos: megszereztük a vezetést, majd a második gólt is. Két gólos előnynél +2fokban nekivetkőztünk. Örömünkben nem is fáztunk, csak ugráltunk, és énekeltünk. Újabb nótát tanultunk: NYÍREGYHÁZA! KIPIPÁLVA! NYÍREGYHÁZA! KIPIPÁLVA! NYÍREGYHÁZA! KIPIPÁLVA! Jó volt a hangulat. Vége a meccsnek. Természetesen kedvenceink odajöttek hozzánk, együtt ünnepeltünk. A vigyort nem lehetett még lemosni sem az arcukról. Persze a miénkről sem. Sajnos beárnyékolta örömünket, hogy kifelé menet ránk támadtak vendéglátóink. Szerencsére egy-két ökölcsapás után a biztonságiak ott teremtek, és rendet raktak. Autónkhoz érve kaptuk a rossz hírt, hogy csapatuk játékosa Simon Ádi olyan rúgást kapott, hogy a kórházban kötött ki, és gipszelni kell a lábát.
Elindultunk haza. Pestig meg sem álltunk, tudtuk, hogy nem húzhatjuk az időt, mert messze vagyunk otthontól. Megbeszéltük, próbálunk sietni, a 11-ig nyitva tartó törzshelyünkre szeretnénk bemenni megvacsorázni. Jól ki is babráltunk velük; fél 11-kor beállítottunk 12-en. Nagyon örültek nekünk. Egy kis pihenő, még egy nyújtózkodás, majd irány nyugat. Szakadó eső, tomboló szél hazafelé. Győrhöz érvén mindez végetért. Így a pályáról letérvén újra nyugodt lett az utunk hazáig. Amúgy is gyorsan eltelt az út, tudtuk erről leginkább kedvenc focistáink járultak hozzá. Inkább ne tudjuk meg, milyen lett volna fordított esetben.