A foci ünnepe

-Egy kis késéssel, de felkerült -

2008. november 15.-én eljött az idő, hogy csapatunk újra az ősi riválissal csapjon össze. Vártuk már nagyon, nagyon hosszú idő telt el az utolsó meccs óta. De ne rohanjunk ennyire előre. Haladás - MTK mérkőzés előtt már lehetett vásárólni a tiketteket, pedig még három hét volt a nagy napig. Az ereklyék árusítására rendszeresített bódénál vagy 200 jegy elkelt már. Jött a Paks elleni otthoni mérkőzés. Na hát erről ne is beszéljünk. Kedvenc csapatunk címerével ellátott tárgyakra alig volt igény, inkább mindenki a ZTE címerét kereste. Nem csoda. Csak ezzel lehetett a zalaegerszegi stadionba bemenni, és mindenki be akarta biztosítani magát.
Eljött hát a nagy nap. Szombat, 15.30 óra. A már bevált szupermarket parkolója kezdett megtelni. Igaz ennek esetleg a kútasok örülhettek, mert oda jutottak szurkolótársaink csak el egy kis hűsítő nedüért. Az indulás 16.00-ra volt kihirdetve, de most szinte mindenki időben érkezett. Tudták jól, ez az Ő érdekük is. Előtte napon lebeszéltük a teendőket, kiosztottuk a buszok listáját. Voltunk vagy tízen, de mindannyiunknak volt pontos teendője. A buszokra rendesen felkerültek az emberek, mindenki pontosan leperkálta az utazás árát. Én például az indulás előtti pillanatban még eladtam a jegyemet, mert valaki még kért. Gyorsan meg is jegyezném, hogy lévén ketten árultuk mindvégig ezért tudtam, hogy megtehetem, mert van még pár darab félretéve. Igen, csak pár darab, mert a rendelkezésünkre bocsátott 1000 jegyből 950 el is fogyott elővételben. Ahogy mindenki elfoglalta a helyét elindultunk. Rendőri felvezetéssel, elől egy, háttul két rendőrautóval. Egészen Egerszegig. Ott megtörtént az átadás-átvétel, igaz csak képletesen. Az egerszegi rendőrök kísértek tovább minket, na itt már volt is fejetlenség. Az egyik körforgalomban simán félreállt az egyenruhás, és elengedett egyenesen minket, pedig balra kellett volna mennünk. Ne baj, így is megtaláltuk a számunkra fentartott parkolót.
Beérkeztünk a stadionba. Igaz szerintem ez nekem ment legkönnyebben: elkiálltottam magam, hogy "gyerekkel" vagyok és elengedtek. Igaz a gyerek egy zászlóban formálodott meg. De mindenki tudta, hogy azt át kell vizsgálni, ezért előzékenyek voltak társaim. A stadionban egy elég szép látvány fogadott. Először is - lévén régen voltunk- az újjáépített ZTE aréna, mely három oldala teljesen átalakult. Fedett lett, és végig ülő. A negyedik oldal az lebontásra vár még. Másodjára pedig a kilátogatók száma. Tudtuk, hogy sokan lesznek. Tudtuk, hogy nem kis jelentéssel bír egyik csapatnak sem. De hogy ennyen!!! A használható lelátók csak azon részén nem volt ember, amit biztonsági okokból lezárt a rendőrség. Mi az egyik kapu mögött voltunk elhelyeve, kicsit félretolva a pálya oldala felé. A szektorunk teljesen megtelt. Rengetegen voltunk. Megkockáztatom, hogy egy REAC-MTK bajnokin nincsenek annyan, mint ahány szombathelyi szurkoló itt volt. Már fél órával a kezdés előtt megkezdődött a hangolás. Mindkét oldalon. Kisebb üzengetések, régi dallamok csendültek fel. Kezdésre az általam bevitt óriás zászló is kifeszítésre került, majd pár sorral lejebb meggyúltak az engedélyezett görögtüzek! Igazi hangulat! Na jött is az első probléma, lévén a szemben lévő szurkolók is így tettek. Egyenes következménye -lévén nem volt szél- a füst a játéktérre szállt le. 15 perc még a kezdésig. Ekkor jött az igazi fricska az ősi riválisnak. A kezdőrugáshoz odasétált egy szimpatikus fiatalember, levette a nagykabátját, odanyújtott a ZTE csatárának - valamiért Ő nem fogadta el - és megszólalt a : "MINDENKI SZOMBATHELYI!!!" rigmus. Hogy miért is? Egyszerű a magyarázat. Egy fanatikus Haladás rajongó, Haladás mezben kezdte el a mérkőzést. Ezt az égést, nem kívánom senkinek sem...(természetesen csak az egerszegieknek).
A mérkőzésről nem igen írnék, azt sokan megtették már helyettem. Esetleg annyit, hogy sajnálatos módon a 30. percben már 2-0-ra vezetett Zete. Sokunknak egy 4 évvel ezelőtti mérkőzés jutott eszünkbe, amikor is már az első félidő végén hazaindultunk. A vége akkor 7-1 lett. Nem nekünk. Na de vissza a mostani meccshez. Tudtuk, hogy most ezt nem teszik meg velünk kedvenceink. Jól játszottak, csupán két buta hiba, és... A szurkolás viszont még ekkor sem hagyott alább, számíthattak ránk a játékosok. Mégnagyobb elánnal jött a "Hajrá Hali!!!" A szünetben mindenki megvitatta mit lehet tenni. Persze egyre jutottunk: tovább szurkolni, és segítni a csapatot. Meglett az eredménye, szépítettünk. Na hát ami ekkor volt a szektorban, azt már csak egy dolog tudtu űberelni. Amikor egyenlítettünk 2 percen belül. Azt a hangulatot ahhoz tudom hasonlítani, mikor egy angol bajnoki mérkőzésen a vendég csapat vezetést szerez, és a szurkolók teljesen kitérnek magukból. Az egész meccsen volt egy ilyen érzésem, valószinüleg a teltház, a jó játék, a pálya közelsége miatt. De mikor egyenletünk az olyan volt, mintha most megnyertük volna a bajnokságot. Igaz utánna jött a pofon, pár perccel a vége előtt megszerezte a vezetést -egyben a győzelmet is - a Zete. Rossz ezt leírni, de sajnos nem happy end lett a vége. Ettől függetlenül megköszöntök a csapatnak, hogy megpróbáltak mindent. Igaz sokáig nem tudtunk hálálkodni, mert a hazai szurkolókat beengedték a pályára, mire a Hali játékosok gyorsan bementek az öltözőbe. Szerencsére balhé nem lett, a szombathelyi ultrák jobbnak látták, ha nem próbálnak összekeveredni vendéglátóinkkal. Igaz, ezt a csapat szemszögéből nézték, mert szívük szerint mentek volna. De most nem...
Elindultunk haza. Szerencsére nem rossz szájízzel, mert igaz kikaptunk, csapatunk teljes mértékben kiszolgált minket. Jól játszottak, egy elveszettnek hitt meccset visszahoztak a sírból. Egy-két kisebb sérülésen kívül szerencsére mindenki megúszta.

A meglepetések meccse?!

Az elmúlt években erre a mérkőzésre fokozott figyelemmel készültek a Haladás szurkolók. Gondolom nem mondtam senkinek újat ezzel. Volt ami volt, megtörtént. De...
De a csapatot buzdító Haladás szurkolók nem felejtenek. Továbbra is kitartanak amellett, hogy a kedvenc közellenség amit művelt városunk csapatával, az -finoman fogalmazva- csúnya dolog volt. Az első meglepetés akkor ért minket, mikor megtudtuk, hogy a pápaiak igaz adnak jegyet - már miért ne tennék meg - de mennyiért. 1100,-Ft-ot volt képük elkérniük egy vendég szurkolótól. Igen csak Tőlünk, mert kedvezményes jegyet kaptak a pápaiak, a bérletesek pedig ingyen tekinthették meg a mérkőzést. Jöttek a találgatások a miértről. Talán akkor kevesebben megyünk el? Vagy mert új játékosokat akar ezen a pénzen vásárolni a tulajdonos? Választ nem tudjuk. Mindegy is, mert ez nem a mi dolgunk. Szokásos áruház parkolójában találkoztunk, megvettük a jegyeket. Már indulni akartunk, mikor jött a második meglepetés. Mellénk állt egy általunk már ismert nagy autó, nagy Police felirattal. Mi megyünk Pápára? Jött a kérdés. Meg is lepődtünk, az 5 autót, a kb 20 főt szeretnék elkisérni a meccs színhelyére? Igaz csak ketten ültek az autóban, és el is indultak. Látván nincs itt probléma. Elindultunk, semmi nem is történt egészen Pápa előfalujáig. Ott megint a hatóság vár minket. Igaz készségesek voltak, és elmondták, hogy problémamentesen szeretnének elkisérni a pályáig. Jöttek is a gyors megoldások: ha elindul a körgyűrűnek, mi biztos elfordulunk a város felé elhagyva őket. Szerencsére nem így történt. Város, körforgalmak, majd a mérkőzés helyszíne. Méghozzá a harmadik meglepetés helyszíne. Ami itt volt, az már kimondottan érdekes volt. 15 rohamrendőr kocsi, kb. ugyanennyi személyautó. Ja, és vagy 60-80 rendőr. Vagyis teljes biztonságban érezhettük magunkat, lévén majd mindenki mellé juthatott volna egy egyenruhás. Nem viccelek, lévén hozzávetőleg 80-100 fanatikus kisérte el csapatunkat még ebben a hideg időben is. Újabb meglepetés, nem vihetjük be az újonnan kapott zászlónk -melyet ezúton is köszönünk Séllei Árpád Úrnak- tartézékát, a rudat. Mondván, 1 méternél nagyobb botot nem lehet bevinni. A meglepetések itt véget is érhetnének, ha nem egy mérkőzésről lenne szó.
A meccs igazából eseménytelen volt. Mondjuk inkább hasonlított egy edzőmérkőzésre a szezon előtt, mint egy kupameccsre. Ja, ne felejtsük el, itt is vot egy kisebb meglepetés: kedves szurkolótársunk idézve bekiabált Farkas Attilának: "Válogatott!" Jött is a válasz rá, egy "Tudom!" felkiáltással, lövés közben. Ekkor még a mosoly is megvolt az arcán. Társaival együtt nem sokig örülhettek, nem tudták kihúzni gól nélkül, már a hetedik percben egy szép támadás végén Skriba M. talált a kapuba úgy 12 méter távolságból. Az első félidő ennek fényében telt el, folyamatos Haladás támadások, kevés átütőerővel. A Lombardnak két helyzetén kívül mást meg sem lehet említeni. Párszor még eljutottak a kapunkig, de ha nem mellé rúgták, akkor a hazaadásszerű lövést Szép védte biztosan. Jött is minden esetben a "Szép volt!" Szurkolók folyamatosan buzdították a csapatot, néha válogatott szidkozódások is előkerültek. Ilyen volt a "Bíró Péter csuklik az anyád!"- mindenki tudja, mire utalva. De büszke lehet ránk a zálogház tulajdonos, megint íródott neki egy-két új vers. Természetesen nem maradt szótlanul, vagy ötször bemondták, hogy megkérik a vendég szurkolókat a sportszerű buzdításra. Igazából csak minket lehetet felszólítani, mert a túloldalt ember is alig volt, nemhogy szurkolás.
A második félidő sem kezdődött másképpen, mi támadtunk, helyzetekig is eljutottunk. Amiben más volt mint az előző játékrész, a hazaiak egy kicsit harcosabbak voltak. Többször elindultak kapunk felé, de a tizenhatoson nem igazából jutottak túl. A félidő elején a "pápai" Venczel csúszott rá Kajra, méghozzá páros lábbal. Ezt egyből pirossal jutalmazta a spori. A legnagyobb izgalom a 10-12. perc környékén volt, mikoris pár szombathelyi fanatikus átslisszant a Tiggers-ek mellé, és egy SZOMBATHELY feliratú drapival nekiálltak szurkolni. Persze nem a Pápának. Pár perc elteltével a biztonságiak - ha már ott voltak, csináljanak is valamit alapon - kiszorították mieinket onnan, és megkérték Őket, fáradjanak vissza eredeti helyükre. Érdemes megemlíteni - akár meglepetésként is említhetnénk -, egyikükhöz sem értek hozzá, nem volt balhé, csak kérés. A 20. percben egy gyors kontrából született meg a második találatunk, Simon-Iszlai összjáték után Tóth Norbihoz került a labda, aki régi ősi riválisokat idézve -lévén egy exUTE játékos került szembe egy ecfradistával - szépen, elegánsan bal külsővel elcsavarta Szűcs mellett a labdát. A kiszorított helyzetben lévő Tóth lövése már-már úgy tünt, hogy elmegy a kapu előtt. De nem, a kapu jobb oldalában kötött ki. Ezek után elkezdődtek a cserélgetések, magyarán a sokadik meglepetés is. A Hali ifi simán lejátszotta a termálvárosiak csapatát a pályáról. Már kapuig is csak egyszer jutottak el.
A pálya közepén folyt többnyire a játék, szemre tetszetős foci volt. Igazából a Haladás irányított, a pápaiak nem tudták felvenni a ritmust. Többször is remekül kipasszoltuk ellenfelünket. Szépnek nem volt nehéz dolga, de amit kellett jól oldotta meg. Balassa rutinja, Lengyel harcosságával jól kiegészült hátul. Középpályánkon Iszlai nagyon jól játszott,rengeteg labdát szerzett. De ugyanez elmondható Kajról, és Simon Ádámról is. Elől Skriba annyira nem volt elemében, mint a Győr ellen, de így is jol mozgott. Sinmon A. kevesebb labdát tudott megjátszani, viszont most Tóth N. harcosabb volt.