A foci ünnepe

-Egy kis késéssel, de felkerült -

2008. november 15.-én eljött az idő, hogy csapatunk újra az ősi riválissal csapjon össze. Vártuk már nagyon, nagyon hosszú idő telt el az utolsó meccs óta. De ne rohanjunk ennyire előre. Haladás - MTK mérkőzés előtt már lehetett vásárólni a tiketteket, pedig még három hét volt a nagy napig. Az ereklyék árusítására rendszeresített bódénál vagy 200 jegy elkelt már. Jött a Paks elleni otthoni mérkőzés. Na hát erről ne is beszéljünk. Kedvenc csapatunk címerével ellátott tárgyakra alig volt igény, inkább mindenki a ZTE címerét kereste. Nem csoda. Csak ezzel lehetett a zalaegerszegi stadionba bemenni, és mindenki be akarta biztosítani magát.
Eljött hát a nagy nap. Szombat, 15.30 óra. A már bevált szupermarket parkolója kezdett megtelni. Igaz ennek esetleg a kútasok örülhettek, mert oda jutottak szurkolótársaink csak el egy kis hűsítő nedüért. Az indulás 16.00-ra volt kihirdetve, de most szinte mindenki időben érkezett. Tudták jól, ez az Ő érdekük is. Előtte napon lebeszéltük a teendőket, kiosztottuk a buszok listáját. Voltunk vagy tízen, de mindannyiunknak volt pontos teendője. A buszokra rendesen felkerültek az emberek, mindenki pontosan leperkálta az utazás árát. Én például az indulás előtti pillanatban még eladtam a jegyemet, mert valaki még kért. Gyorsan meg is jegyezném, hogy lévén ketten árultuk mindvégig ezért tudtam, hogy megtehetem, mert van még pár darab félretéve. Igen, csak pár darab, mert a rendelkezésünkre bocsátott 1000 jegyből 950 el is fogyott elővételben. Ahogy mindenki elfoglalta a helyét elindultunk. Rendőri felvezetéssel, elől egy, háttul két rendőrautóval. Egészen Egerszegig. Ott megtörtént az átadás-átvétel, igaz csak képletesen. Az egerszegi rendőrök kísértek tovább minket, na itt már volt is fejetlenség. Az egyik körforgalomban simán félreállt az egyenruhás, és elengedett egyenesen minket, pedig balra kellett volna mennünk. Ne baj, így is megtaláltuk a számunkra fentartott parkolót.
Beérkeztünk a stadionba. Igaz szerintem ez nekem ment legkönnyebben: elkiálltottam magam, hogy "gyerekkel" vagyok és elengedtek. Igaz a gyerek egy zászlóban formálodott meg. De mindenki tudta, hogy azt át kell vizsgálni, ezért előzékenyek voltak társaim. A stadionban egy elég szép látvány fogadott. Először is - lévén régen voltunk- az újjáépített ZTE aréna, mely három oldala teljesen átalakult. Fedett lett, és végig ülő. A negyedik oldal az lebontásra vár még. Másodjára pedig a kilátogatók száma. Tudtuk, hogy sokan lesznek. Tudtuk, hogy nem kis jelentéssel bír egyik csapatnak sem. De hogy ennyen!!! A használható lelátók csak azon részén nem volt ember, amit biztonsági okokból lezárt a rendőrség. Mi az egyik kapu mögött voltunk elhelyeve, kicsit félretolva a pálya oldala felé. A szektorunk teljesen megtelt. Rengetegen voltunk. Megkockáztatom, hogy egy REAC-MTK bajnokin nincsenek annyan, mint ahány szombathelyi szurkoló itt volt. Már fél órával a kezdés előtt megkezdődött a hangolás. Mindkét oldalon. Kisebb üzengetések, régi dallamok csendültek fel. Kezdésre az általam bevitt óriás zászló is kifeszítésre került, majd pár sorral lejebb meggyúltak az engedélyezett görögtüzek! Igazi hangulat! Na jött is az első probléma, lévén a szemben lévő szurkolók is így tettek. Egyenes következménye -lévén nem volt szél- a füst a játéktérre szállt le. 15 perc még a kezdésig. Ekkor jött az igazi fricska az ősi riválisnak. A kezdőrugáshoz odasétált egy szimpatikus fiatalember, levette a nagykabátját, odanyújtott a ZTE csatárának - valamiért Ő nem fogadta el - és megszólalt a : "MINDENKI SZOMBATHELYI!!!" rigmus. Hogy miért is? Egyszerű a magyarázat. Egy fanatikus Haladás rajongó, Haladás mezben kezdte el a mérkőzést. Ezt az égést, nem kívánom senkinek sem...(természetesen csak az egerszegieknek).
A mérkőzésről nem igen írnék, azt sokan megtették már helyettem. Esetleg annyit, hogy sajnálatos módon a 30. percben már 2-0-ra vezetett Zete. Sokunknak egy 4 évvel ezelőtti mérkőzés jutott eszünkbe, amikor is már az első félidő végén hazaindultunk. A vége akkor 7-1 lett. Nem nekünk. Na de vissza a mostani meccshez. Tudtuk, hogy most ezt nem teszik meg velünk kedvenceink. Jól játszottak, csupán két buta hiba, és... A szurkolás viszont még ekkor sem hagyott alább, számíthattak ránk a játékosok. Mégnagyobb elánnal jött a "Hajrá Hali!!!" A szünetben mindenki megvitatta mit lehet tenni. Persze egyre jutottunk: tovább szurkolni, és segítni a csapatot. Meglett az eredménye, szépítettünk. Na hát ami ekkor volt a szektorban, azt már csak egy dolog tudtu űberelni. Amikor egyenlítettünk 2 percen belül. Azt a hangulatot ahhoz tudom hasonlítani, mikor egy angol bajnoki mérkőzésen a vendég csapat vezetést szerez, és a szurkolók teljesen kitérnek magukból. Az egész meccsen volt egy ilyen érzésem, valószinüleg a teltház, a jó játék, a pálya közelsége miatt. De mikor egyenletünk az olyan volt, mintha most megnyertük volna a bajnokságot. Igaz utánna jött a pofon, pár perccel a vége előtt megszerezte a vezetést -egyben a győzelmet is - a Zete. Rossz ezt leírni, de sajnos nem happy end lett a vége. Ettől függetlenül megköszöntök a csapatnak, hogy megpróbáltak mindent. Igaz sokáig nem tudtunk hálálkodni, mert a hazai szurkolókat beengedték a pályára, mire a Hali játékosok gyorsan bementek az öltözőbe. Szerencsére balhé nem lett, a szombathelyi ultrák jobbnak látták, ha nem próbálnak összekeveredni vendéglátóinkkal. Igaz, ezt a csapat szemszögéből nézték, mert szívük szerint mentek volna. De most nem...
Elindultunk haza. Szerencsére nem rossz szájízzel, mert igaz kikaptunk, csapatunk teljes mértékben kiszolgált minket. Jól játszottak, egy elveszettnek hitt meccset visszahoztak a sírból. Egy-két kisebb sérülésen kívül szerencsére mindenki megúszta.