Még mindig nyeretlenek "újkori" riválisaink ellenünk!

Az ismert okok miatt közellenséggé vált pápai csapat -de főleg a tulajdonos- ellen mindig nagy csata várható. Eddig ez az NB 2-ben történhetett meg, de mostantól már első osztályú mérkőzéssel is gyarapodhatott a lajstrom. 2009. 10. 02. a nagy nap. Ugyanis mint ismert, "Eljött a nagy nap, mérkőzés napja". A szurkolók ugyanúgy készültek mint eddig, de tudok még egy hasonlattal élni: csak mint a Zete ellen. Jut eszembe, dicséret érdemli a nem kis számmal megjelent szombathelyi szurkolótábort. A mai napon ugyanis egy pillanatig sem szidta a Zetét. Volt más a porondon.
Valószínűleg kiemelt mérkőzésként sorolhatták be a rend éber őrei a találkozót, ugyanis annyan voltak, hogy szinte mindenkire jutott egy fő. A pályához érvén kettes sorban álltak védőfalat, mutatván az útirányt. Egy nagy, elzárt parkolót tartottak fent számunkra, ahonnan egy számunkra új helyre léphettünk be. A székházzal átellenben lévő kapu mögött foglaltunk helyet. 6 óra után nem sokkal jó páran gyülekeztek már a lelátón. Elkezdtük a drapikat is kitenni. Majd egyszer csak szinte özönszerűen megjött a tábor eddig kint lévő része. Megkezdődött a hangolás a meccsre. Olyan jól sikeredett, hogy többen is mondták 10 perccel a kezdés előtt; már most nincs hangom, mi lesz a 9 órára?
Az óriás zászlót szokás szerint kifeszítettük a fejünk fölé. Még szerencse, hogy mindezt a kezdés előtt tettük meg, mert ha később történik mindez, akkor páran bosszankodtunk volna. Történt ugyanis, hogy a második percben Oross csúsztatta a labdát Simonhoz, aki a tizenhatos vonalán önzetlenül tovább adta az érkező, és a kapuval szemben álló Latyinak. Neki más dolga nem lévén szépen a hálóba továbbította a labdát. Könnyen beszélek így a mérkőzés után, mert már minden részletet tudok. A helyszínen ez mindez olyan gyorsan történt, hogy mindenki találgatott ki passzolt, és ki lőtte a gólt. Igaz több név is felmerült, de akkor semmi más nem érdekelt minket, csak a vezetés. A szurkolás egyre erősebb lett. Ekkor a pápai csapat még nagyobb elánnal küzdött, hajtott de igazából a kapuig nem jutottak el. Nagyon sokat küzdöttek szűrőink. Molnár, és Rajos iszonyat sokat ütközött, de ha egyikről le tudtak fordulni már jött is a kisegítés. A sok munkának meg is lett az eredménye, a 29. percben egy ellenakció végén bedobáshoz jutottunk. A beszálló labdát Simi – ki más - tovább csúsztatta, majd egy szépségdíjas megmozdulással, Oross félfordulattal a kapu jobb oldalába lőtt. Mi már éreztük, ez a mi meccsünk lesz! Hiába támadott a Pápa, nem volt átütő erő a játékukba. Látszott rajtuk a nagy akarat, de görcsösen fociztak.
Szünetben senki sem tudott kitérni a történtekből. Jöttek az első találatról a találgatások, majd a telefonok haza: ki is lőtte? Hamar el is telt a pihenő. Nekünk, és a hazaiaknak. Ugyani Hali játékosok csak nem akartak kijönni az öltözőből. Biztos érezték, nem lesz egyszerű a második játékrészben megőrizni az előnyt, meg kellett beszélni a folytatást. Sajnos így is lett, mert a 60. percig szinte csak érintettük a labdát. Alig tudtuk megtartani egy-egy passz erejéig. Érett a szépítés, ami ekkortájt be is következett. A tizenhatos vonalánál forgolódó játékost saját táborunkból biztatták lövésre – „majd elmegy valahova” jelszóval -, de az megpattant egy védő lábán, és a tehetetlen Rózsa mellett a hálóba kötött ki. Fel is élénkültek a hazai szurkolók. Mi sem hagytuk ezt annyiban, mégjobban rázendítettünk, érezze a csapat velük vagyunk! Igaz még mindig a hazaiak nyomtak jobban, továbbra is fennmaradt a gól előtti helyzet. Lett is belőle probléma. 10 perccel a góljuk után ugyanis lőttek mégegyet. Ez nekünk nem tetszett. De nem sokkal később már a Lombardosoknak, ugyanis les címén érvénytelenítette a játékvezető. Mondhatnánk itt volt a mérkőzés fordulópontja. A hazaiak tizenhatosánál buktatták a most beállt Skribát. Az elvégzett szabadrúgás pont Oross Marci lábára esett, de sajnos fél méterrel fölé lőtte. Ekkor még vezetettek vendéglátóink egy-két támadást, de a szélsőinknek köszönhetően már mi tudtunk folyamatosan nagyobb helyzetbe kerülni. Sikerültek a hátsó szerelések, tudtunk passzolni, és szépen kihoztuk a labdát. Mit kihoztuk, egyből előre íveltük, de nem vaktában, hanem megjátszva vagy Simit, vagy a két szélsőt. A 79. percben egy előre adott labdával Lattenstein iramodott meg, beadott középre, melyre Simon ért oda. Viszont átvétel közben a visszaérkező védő labdástól takarította el támadónkat. Bede spori határozottan a 11-es pontra mutatott. Következetesen az utolsó emberként szabálytalankodó védőt le is küldte a pályáról. A labda mögé Oross Marci állt, de sajnos gyengén, laposan, és középre lőtt. Szűcs védte. De nem estünk ettől össze Kihasználtuk a második cserénket is, Latyi helyér bejött Rácz Feri. Az igazi áttörés most jött. A két szélsőnket már egyáltalán nem tudták tartani a magas, és fáradt védők. Ott cselezték ki őket, ahol akarták. Már nagyon nem is tudott kimenni saját térfeléről a hazai alakulat. Rajos csúszott be a hazai tizenhatosnál –mindezt a 88. percben!-, a labda Rácz elé pattant, Ő két embert kicselezett, majd két testcsellel úgy elküldte Szűcsöt, hogy nemes egyszerűséggel nem csak elfeküdt, de már szinte fel is állt kivenni a labdát a hálóból. Megadta a kegyelemdöfést. 1-3! Tombol a tábor, őrjöng mindenki. Csak hogy megint idézzek a táborból: „olyan gyönyörű volt a gól, hogy úgy olvadtam le a lelátóról”. Pár perccel rá a mérkőzést le is fújta a spori.
A csapat tagjai –ilyet még nem láttam - egymás nyakában, mintha a VB-t nyerték volna meg. Berohantak a cserék, edzők és körbe-körbe ugrálva ünnepeltek. Persze nem felejtették el, volt egy tizenkettedik ember is, akik űzték, hajtották őket. Folyamatos buzdítás, éneklés volt a lelátón. De meglett az eredménye. A csapatból nem szeretnék senkit sem kiemelni, mert mindenki NAGYON jól játszott. Küzdöttek, hajtottak, akartak, és ami mindennél fontosabb csapatként tették mindezt. Aki bent volt, vagy aki bejött a pályára mindannyian egy célért küzdött, a sikerért, a három pontért, a szurkolókért! És mégegy idézet a végére: "Eljött a nagy nap, mérkőzés napja. A Hali tábor didala!!!” Köszönjük fiúk, így legalább boldogan térhettünk haza Szombathelyre!
Hajrá Hali!